Március elején indította el dr. Gayer Zoltán, a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola oktatója azt a kampányt, amellyel meg akarta mutatni, hogy a közösségi hálózatokban nem kell több ezer aktivista rengeteg ember eléréséhez, hanem 180 diákkal is kiemelkedő eredményt lehet elérni. Az ötlet a Lehet Más a Politika párt 200000 aláírást célzó kezdeményezéséből eredt.
Gayer Zoltán a BKF kurzusain résztvevő nagyobb létszámú csoportjaival mindig újabb és újabb Facebook-vizsgálatokat próbál ki. Félévente mindig más kérdés vetődik fel. A legutóbbi kampánnyal a hálózatelméletet, a hálózatban való terjedést, a hálózatokban való gondolkodást gyakorolhatták a diákok.
,,Egy – egy ilyen kampány során mindig megtudunk valami érdekeset a közösségi oldalról, hogy mi, hogyan működik benne” –vezette be a beszélgetést a kampány vezetője.
A kutatás eredményeit a WEB 3.0 nemzedék Facebook oldalán lehet megtekinteni. Tavaly is készült hasonló vizsgálat, akkor két kampányvideó terjedését vizsgálták és a lájkolók és kommentelők, valamint a nem lájkolók és nem kommentelők különbségeit elemezték. Az adatokból azt a következtetést vonták le, hogy a lájkolók és kommentelők – függetlenül a videó tartalmától – a szorosabb baráti társaságból kerültek ki, a távolabbi ismerősök inkább kívülállók maradtak. Ezeket az adatokat eddig is sejteni lehetett, de konkrétan még senki nem vizsgálta őket.
A diákok és a hálózati kutatások
A kampányokban való részvétel hasznos a diákoknak, ugyanis az ilyen nagyobb volumenű feladatokkal a hálózati tapasztalatok mellett jegyet, vagy pontot is lehet szerezni.
,,Valamit adok, valamit kapok. Az elért eredményeket fel is dolgozom a diákjaimmal, megbeszélem velük, így aki a tudományos eredmény miatt vett részt az megkapja a tudományt, aki pedig a jegy, a haszon miatt, az is megkapja, amit akar” –adott összegzést az értékelésről a BKF oktatója.
A kampány célja az volt, hogy március 22. és április 2. között a diákok a lehető legtöbb szavazatot szerezzék a nevük mellé a ,,Kit támogatsz?”és a ,,Vagy innen választanál?”kérdéseknél. A legnagyobb siker az 1000 lájk elérése volt. Hogy miért? Ezt egy másik kampány tanulságai magyarázzák.
Korábbi csoportjának Gayer Zoltán azt a feladatot adta, hogy olyan Facebook-oldalt hozzanak létre, amely bizonyos időintervallumon belül minél magasabb lájkszámot ér el. Akkor a legmagasabb értékek az ezresek voltak, amelynek elérése nagyban függött az oldal témájától is.
A BKF oktatója ezen a kampányon keresztül tapasztalta meg, hogy az ezer egy nagyon nagy szám a lájkok esetében. Ezért találta ki, hogy aki a szavazásban eléri ezt a mennyiséget, az megérdemli az ötöst, hiszen egészen biztos, hogy hálózati modellekben való gondolkodást vetett be, ugyanis extenzív technikák nem elegendőek ekkora lájkszám eléréséhez.
Körülbelül 10-15-en érték el a kellő szavazatszámot. A diákok a felhasznált technikákról beszámolót is írtak, ezek elemzése azonban még nem készült el. Akadt, aki előző iskolájában talált aktiválható hálózati gócpontot és így tudta továbbvinni a szavazatszám növekedést. A félév során elsajátított tananyag feldolgozásával pedig elméleti támogatást is kaptak a diákok a feladat sikeres megoldásához.
A tavalyi vizsgálat alapján a projekt vezetője körülbelül ennyi diák sikerességére számított, azonban volt egy pont, amikor még ő is megijedt, hogy mindenki, vagy legalábbis nagy tömeg fogja teljesíteni sikerrel a feladatot. ,,A diákok nagyon hamar rájöttek, hogy ha mindenki, akit az oldalra csábítanak végigszavaz mindenkit, valamint ők egymás között is megteszik ugyan ezt, akkor pillanatok alatt meg lett volna mindenkinek az ötöse, ami valószínűleg nagy botrány lett volna” –mesélte el érdekességképpen.
Habár a Műszaki Egyetem hallgatói a ,,büfészak” szóval minősítették a projektet és a képzést, dr. Vass László, a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola rektora a rosszindulatú: Önöknél hány lájk egy doktori? - kérdésre, annyit válaszolt: “Hét, minden bizottsági tagtól egy.” A projekt záróeredményei magukért beszélnek. Az „Előbb lesz nekünk 200000 aláírásunk, mint az LMP-nek, mert mi az ötösre hajtunk” kampány szavazási kérdései 28 nap alatt 436242 Facebook-usert értek el.
,,Ebből a számból mindenki megértette, hogy ez nem volt ciki, és a diákoknak is nagy tapasztalat, hiszen 180 ember 436 ezer embert tudott mozgósítani” –utalt a feladat komolyságára Gayer Zoltán.
A látogatószám növekedésben a kampány lezárásakor erős törés keletkezett, az átlagos heti nyolcvanezer körül szám hirtelen megugrott. A főiskola oktatója ezt tudatosan is generálta, tisztában volt vele, hogy minél nagyobb a ,,balhé”, annál nagyobb az érdeklődés. A hirtelen ugrás a youtube-on közétett vírusvideónak is betudható, ami sikert aratott a diákok körében, így a látogatószám hirtelen 223000 ugrott.
Tervek a jövőre
Mindig az éppen oktatott évfolyam ihleti meg a kampány vezetőjét, így a jövő zenéje még, mi lesz a következő feladat. Az évek múlásával pedig egyre nagyobb volumenű kutatások rajzolódnak ki a hálózatkutatásban. A főiskola oktatója kicsit csalódott is volt a kampány miatt, ugyanis a diákok magának a feladatnak az oldalára nem kattintottak, csak a résztvevőkre a két kérdésnél, így a page lájkszáma messze alulmaradt a tervezettnél. Más kérdés, hogy vajon mekkora látogatószám és lájkoló jött volna össze, ha kötelezővé teszik az oldal szeretetét és csak utána lehet a diákokra szavazni. Lehet, hogy azzal ellenkező hatást váltott volna ki a kampány és akkor nem értek volna el ekkora aktivitás.
A kutatással Gayer Zoltán információs társadalom csoportja bebizonyította, hogyan működik a hálózati hatás a Facebookon és mindenki rádöbbenhet, hogy mennyire össze vagyunk kötve ebben a behálózott világban. A mémek és a vírusvideó terjedését érdemes a hálózatban is megvizsgálni, nem csak tartalmi szempontból, hanem a disztribúciós csatorna felhasználásának a terén is.
A Facebook ennek egy lehetséges módja, amely ebben a kampányban is hatékonyan működött. Akik szeretnék megnézni a saját szociális hálójukat, azoknak Gayer Zoltán a legnépszerűbb közösségi oldal Social Graph alkalmazását ajánlja.
Jantner Anita
A sajtószabadság világnapján, május 3-án tette közzé a Freedom House (FH) szokásos éves jelentését, mely Magyarországot leminősítette a “szabad” kategóriából a ,,részben szabad” kategóriába.
A média szabadságának 20. évfordulóján országunk még a szűkebben vett Kelet-Közép-Európát felölelő rangsornak is csak a végén foglal helyet.
Az FH rangsorában 23 pontról 30 pontra növelte az ország indexét a 2009-es évhez képest, mely a jogi, politikai és gazdasági környezet összefüggéseiből született meg. A hét pontos emelkedés a nemzetközi tiltakozás ellenére elfogadott médiatörvénynek tudható be.
A Magyar Alkotmány védi a szólás és sajtó szabadságot, ez azonban nagyban ellentmond a médiában jelenlévő jogalkotási intézkedéseknek, melyek 2011 január 1-én léptek hatályba. A kormány ugyanis felhasználva a kétharmados többséget számos egymást erősítő jogszabályi változás létrehozásával, ellenőrzés alá vonta az elektronikus médiát, valamint a kiterjesztett rendelet alapján a nyomtatott és online felületeket is. 2010 júliusában ugyanis a kormány módosította az alkotmányt, megszüntette azt a kitételt, hogy a kormány kötelezettsége akadályozni a médiában a monopolizálódást. A kizárólagos médiajogi szabályozást ellátó hatóság, a Nemzeti Média-és Hírközlési Hatóság (NMHH) lett, melynek tagjait kétharmados többséggel választották és első elnöke Szalai Annamária, az egykori fideszes politikus lett. Orbán Viktor kilenc éves időtartamra nevezte ki, újraválasztásának időtartamára vonatkozó korlátok nélkül. A NMHH Médiatanács szervezete elméletileg autonóm, mégis vezetőik mindegyike a kormánypárt, a Fidesz jelöltje. A médiatörvénnyel kapcsolatban felmerülő jelentős aggályokra a magyar médiában dolgozók, az ellenzéki pártok és a civil szervezetek aktivistái is felhívták a figyelmet.
Ez vezetett odáig, hogy 2011. január 4-én a piacvezető baloldali napilap, a Népszabadság főcíme ,,A sajtószabadság Magyarországon véget ért” lett, melyet az Európai Unió mind a 23 hivatalos nyelvére lefordítottak.
A nemzetközi közösség, beleértve az Európai Tanácsot, az Európai Parlamentet, a média képviselőit, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetet (EBESZ), nem beszélve a különböző sajtószabadság- és emberi jogvédő szervezetekről folyamatosan napirenden tartja a magyar sajtószabadság problémáját.
A helyzetet az is súlyosbította, hogy amikor a médiatörvény hatályba lépett a Média Tanács lett hivatalosan is felelős minden nyomtatott, sugárzott és online média felületért, beleértbe a szolgáltatókat és a kiadókat is. Áprilisban a Média Tanács megakadályozta az Axel Springer AG és a Ringier AG, a Népszabadság tulajdonosának összefonódását. Azt állította az összefonódás jelentősen veszélyezteti a média sokszínűségét. A határozatot az elemzők úgy tekintették, mint kísérletet arra, hogy a pénzügyileg kiszolgáltatott lapot inkább egy kormány-barát vevőnek szolgáltassák ki.
A Tanács többek között arra is felhatalmazást kapott, hogy gyűlöletkeltésnek minősítsen bizonyos momentumokat egyénekkel, a nemzettel vagy kisebbségekkel szemben. Büntetésként akár bírságot, felfüggesztést is kivethet, ha ,,kiegyensúlyozatlan” vagy ,,erkölcstelen” megnyilatkozásokat vél felfedezni. Az elemzők szerint a probléma ezzel a végrehajtás. Ha egy rádió vagy televízió állomás megszegi a törvényt, akkor a bírság a szóban forgó médium befolyásának arányában kerül behajtásra, nem a szabályszegés mértéke alapján.
2011 februárjában számos szabályt módosítottak, hogy azok megfeleljenek az Európai Unió audiovizuális médiaszolgáltatókról szóló irányelvének. A februári módosítás az úgynevezett ,,on-demand (lekérhető) médiaszolgáltatások” védelme érdekét szolgálja.
2011 júliusában a közigazgatás az NMHH-val kötött megállapodást és négy, korábban önszabályozó testületet vontak be a médiatartalom szabályainak betartásának ellenőrzésébe. (Magyarországi Tartalomszolgáltatók Egyesülete (MTE), Önszabályozó Reklám Testület (ORT), Magyar Lapkiadók Egyesülete (MLE), Magyar Elektronikus Műsorszolgáltatók Egyesülte (MEME)
Új szabályozást vezettek be a rádióállomások műsorszórásának szabályozására is. A licenc díja a budapesti székhelyű frekvenciáknál több mint kétszeresre nőtt az elmúlt évben. Emellett az új szabályozás részletezi a sugárzott médiatartalmakra vonatkozóan, hogy azoknak milyen típusúnak kell lenniük és mikor kerülhetnek adásba.
A legtöbb változás azonban 2012. május 31-én fog hatályba lépni. Az NGO Nyilvánosság Klub ellenőrzi számos állami és magán televízió és rádióállomás működését. A csoport megállapította, hogy egy tanulmány szerint a nemzetközi hírek csak a hírközlések 23 százalékát teszik ki, szemben a 2007-es 32 százalékkal. Ugyanez a tanulmány azt is megállapította, hogy a komoly politikai hírek (kemény hírek) aránya a közszolgálati televíziók híradóiban 30 százalékkal csökkent 2007-hez képest. A Nyilvánosság Klub ellenőrzi az állami tulajdonban lévő MTV és az MR állomásokat is.
Júliusban az újságírók egy csoportja indított egy honlapot, melynek célja a magyar Wikileaks –ével egyenértékű, az Átlátszó (,,átlátható”) Központ tényfeltáró újságírási terveket fogalmazott meg. A honlap főszerkesztője Bodoky Tamás lett, akit a szervezett bűnözéssel kapcsolatos tényfeltáró írása miatt kihallgattak a rendőrségen, majd egy házkutatás során lefoglalták a merevlemezét, mint bizonyítékot.
Az új médiatörvény, azzal, hogy egy központi médiaszervezetet hozott létre a közszolgálati média működtetésére, megfosztott több, korábban önálló intézményt a Magyar Televíziót (MTV), a Magyar Rádiót, a Duna Televíziót és a Magyar Távirat Irodát a pénzügyi és szervezeti önállóságától.
Az újságírásban pedig egyre nagyobb teret nyer magának a ,,másol-beilleszt” technikája. 2011. december 10-én Nagy Navarro Balázs a közszolgálati televízió munkatársa éhségsztrájkkal tiltakozott a közszolgálati média kormány általi manipulálása ellen. Válaszképpen Navarrot és egy másik tüntetőt, Szavuly Arankát elbocsátották az MTV-től.
Ezek után a közszolgálati médiumoknál jelentős létszámcsökkentésekre került sor, az elbocsátásokat pedig a politika motiválta. Az események eredményeképpen média szerte egyre erősödik az öncenzúra. Ezek a lépések vezettek a magyar sajtószabadság “részben szabaddá” való leminősítéséhez.
Forrás: Freedom House
Biztonsági útmutató újságíróknak
2011-ben összesen 46 újságírót öltek meg a világ különböző országaiban feladatteljesítés közben, 179-en pedig a szerkesztőség helyett börtönökben élik mindennapjaikat. Nem csoda, hogy egy az újságírók biztonságáért tevékenykedő szervezet úgy döntött, egyedül a megelőzés segíthet a számok visszaszorításában, és könyvet adott ki a médiamunkások védelme érdekében.
A Committee to Protect Journalists (CPJ) vagyis a Bizottság az Újságírók Védelméért adatai szerint évente több száz újságírót ölnek meg, börtönöznek be, fenyegetnek meg vagy ejtenek túszul a világ körül, így elmondható, hogy a hírek közvetítése még sosem volt ilyen veszélyes. Éppen ezen növekvő kockázatok miatt érezte szükségesnek a szervezet, hogy 2012. április 26-án kiadja legújabb újságíróknak szánt biztonsági útmutatóját – adta hírül a European Journalism Center.
Az interaktív kiadványt a CPJ szakértői készítették, és a helyi újságíróktól kezdve a nemzetközi zsurnalisztákig – figyelembe véve a munkatársak tapasztaltságát is – igyekeznek mindenkit hasznos tanácsokkal ellátni. Elektronikus információk védelme, fegyveres konfliktusra való felkészülés, szervezett bűnözés leleplezése, a nemi erőszak esélyének csökkentése, mindez csak pár téma, amelyben az útmutató gazdája segítségére lehet. A CPJ újságíróknak szánt biztonsági útmutatója (CPJ Journalist Security Guide néven) elérhető az interneten angol, francia, spanyol és arab nyelven, a legnépszerűbb tablet és e-könyvolvasó formátumokban valamint pdf-ben is.
Forrás: EJC / Editor & Publisher
Sebestyén Balázs április 17-én, kedden, a Celeb PR interjúsorozatának vendége volt a BKF-en. A rendezvényen Kurucz Adrienn pr szakértő, újságíró, és Perlaky-Papp József szakértő kérdezték a brandépítésről.
Több mint 500 érdeklő érkezett az eseményre, ezért nem mindenki fért be a beszélgetés helyszínére. A kint rekedtek kivetítőről figyelhettéka történéseket.
Balázs elmesélte, hogy érettségi után, 20 évesen jelentkezett a Z+ kábel tv-be dolgozni. Karrierjét az RTL Klub-on folytatta, bár egy alkalommal a folytatást veszélyeztették az előző munkahelyén elkövetett hibái. Megjelentek ugyanis a youtube-on a hírhedt videók, melyeken kellemetlen helyzetbe hoz másokat. Bizonytalanná vált a helyzete egy időre, de végül maradhatott a csatornánál. Mára Balázs az RTL Klub egyik arca.
Hogyan építette a karrierjét? Eleinte nem tudatosan, de ma már odafigyel. Elmondta, hogy Vágó István mellett műsort vezetni például hozzáadott a Balázs-brand értékéhez, ahogy a rádiózás vagy a könyve a Szigorúan bizalmas is. Szerinte karrierje következő lépése egy late night show vezetése lenne, de nem sietteti.
A beszélgetés végén szót kapott a közönség, azonban a kérdéseik nagy része szakmailag nem volt releváns. “A húszas éveidben hol buliztál?” “Hogy állsz a tojáskeltetéssel?” (A Class FM rádió irodájában próbáltak egyszer Balázsék tojást keltetni.)
Szerencsére azért konstruktív, témá-
hoz kapcsolódó kérdések is el-
hangzottak: “Mi hogy kerülhetünk képernyőre?” A válasz azonban kiábrándító volt. Balázs szerint be kell menni egy valóságshow-ba fél évre, abból meg lehet élni, ha valaki jól csinálja. De tehetség nélkül nem lehet sokáig képernyőn maradni. “Mit vállaljunk mi a pályánk kezdetén?” Meg kell találni a motivációnkat. Ha ez megvan, akkor azt kövessük. Menni kell, kilincselni kell. Nem könnyű a helyzet, de a szamárlétra járható. Emellett már az elején döntsük el, mennyit információt adunk a ki a magánéletünkről: „az ember eldönti, hogy milyen utat választ, hogy mit vállal és hogyan bánik a bulvárral. (…) Ha az ember nem használja el magát a bulvárban, akkor élete végéig képernyőn lehet.”
Kottász Adél
„Ez az a dolog, amivel változtatni tudunk a fennálló társadalmi problémákon.”
A Gőbölyös Soma magyarországi oknyomozó újságírókat támogató és díjazó alapítvány meghívására érkezett Magyarországra David Kaplan amerikai újságíró. Kaplan nevéhez sok korrupciós, környezetvédelmi és szervezett bűnözéssel kapcsolatos ügy leleplezése köthető. A Budapesti Kommunikációs Főiskolán április 19-én tartott előadást és ezt követően adott interjút műhelyünknek meglepően kedves, barátságos hangulatban. Ha az ember Kaplan arcára néz, még csak nem is sejtheti, mi van a szemüveg és a tipikus amerikai újságíró figura mögött. Kaplan élvezi amit csinál, nem adná semmiért a “tűzijátékot”, amelyet riportjaival kelt.
Nagy Krisztina: Hogyan jellemezné a sikeres oknyomozó újságírót?
David Kaplan: Függetlenség, pontosság, agresszió. Néhányan azt mondják, az oknyomozó újságíró olyan, mint egy bulldog, aki ráakaszkodik a kormányzat lábára, és bárhogy rázzák, nem enged.
N.K.: Miért lett Ön oknyomozó újságíró?
D.K.: Amikor főiskolára jártam, annyi idős voltam, mint most maguk, Amerika legnagyobb politikai botránya, a
Watergate botrány kirobbanása óriási hatást gyakorolt az én újságíró generációmra. Bob Woodward és Carl Bernstein ezzel a leleplezéssel megmutatta, mekkora erő is rejlik az oknyomozó újságírásban. Mi akkor úgy gondoltuk, hogy ez az a dolog, amivel tudunk változtatni, amivel legalább egy kis szeletet beválthatunk abból, amit minden fiatal újságíró akar, ezzel tudunk változtatni a fennálló társadalmi problémákon. Jómagam ezért rögtön ezzel a műfajjal kezdtem foglalkozni.
N.K.: Tudna mesélni egy kicsit a legelső oknyomozó riportjáról?
D.K.: Túl öreg vagyok ahhoz, hogy visszaemlékezzek rá. Egy környezetvédelmi ügy volt. Egy cseppfolyósított gázhulladéktól akart egy nagy amerikai vállalat egy indiánrezervátumban megszabadulni. Nagyon érdekes ügy volt.
N.K.: Adott fel valaha ügyet azért, mert nem volt már nyom, amin tovább induljon, vagy mert nem volt elég információja?
D.K.: Természetesen. De ami általában történik, az az, hogy változtatni kell ilyenkor. Más módszerrel kell tovább dolgozni. Az oknyomozó újságíró olyan, mint egy tudós, mint egy gondolkodó. Felállítunk egy hipotézist, és utána megnézzük, hogy ezt milyen tényekkel, adatokkal tudjuk alátámasztani. De hogyha tényleg nincs mivel alátámasztani, ha a tények nem támasztják alá a hipotézist, akkor a hipotézist kell megváltoztatni. Néha ez nagyon nehéz. Az ember heteket áldoz a nyomozásra, de ha az adatok nem támasztják alá a feltételezést, kénytelenek vagyunk így tenni. Évekkel ezelőtt volt egy esetem, ahol hat férfival kapcsolatban, pénzmosással gyanúsították őket, és az egyiküknek nagyon erős politikai kapcsolatai voltak. Az volt a feltételezésem, hogy ennek a fickónak jelentős politikai kapcsolatai vannak, ezért szabadon távozhat majd. Felmentették a férfit, és úgy gondoltam, igazam volt. De az ügyészek, az ügyvédek, mindkét oldal, a bírák is, mindenki meg volt róla győződve, hogy azért kapott felmentést, mert ártatlan volt. És tényleg az is volt. Három hétig kutakodtam, és semmim nem volt. Ahogy a történet szálait próbáltam felgöngyölíteni, érdekes dologra leltem, kiderült, hogy nem is igazán pénzmosásról, hanem aranymosásról van szó, mégpedig arról, hogy a dél-amerikai kokain kartellek hogyan használják az aranyat a pénz tisztára mosására. Ha az ember eléggé alapos, akkor mindig talál egy jó sztorit.
N.K.: Miért utazott Magyarországra?
D.K.: A Gőbölyös Soma Alapítvány meghívására érkeztem, előadásokat tartok és bátorítom a magyar kollégákat.
N.K.: Az Oknyomozó Újságírók Nemzetközi Szervezetével támogattak magyar ügyeket korábban?
D.K: Nem, csak informális együttműködés alakult ki közöttünk, oktatási projektekben vettem részt például.
N.K.: Sokat dolgozott külföldön. Okozott valaha politikai konfliktust a riportjaival?
D.K.: Természetesen! A jó oknyomozó újságíró egy befejezett történettel hatalmas hullámokat kavar fel. Volt egy ügyem, amelyben egy orosz rendőr és egy FBI ügynök szerepelt, a Mocskos Gyémántok címet adtam neki és arról szólt, hogy Oroszország vezetősége milyen gengszterekkel áll kapcsolatban. Három fiatal gyémántcsempész 180 millió dollár értékű gyémántot fújt meg a rendkívül szigorúan őrzött nemzeti kincstárból. Az orosz rendőr és az FBI ügynök is nyomozott az ügyben, mikor pedig fény derült az igazságra, a rendőrt kirúgták, az ügynököt előléptették. Azóta is használják ezt a történetemet, képzési anyag az FBI-nál.
N.K.: Volt olyan ügye, ahol politikai vagy gazdasági nyomás alatt dolgozott?
D.K.: Igen, a történeteket folyamatosan támadják. Ezek a sztorik igazán nagy tűzijátékot csinálnak, hatalmas érdekellentéteket tárnak fel. Fenyegetnek minket, jogi aktusokkal, sőt, fizikai erőszakkal is. Vannak módszerek, amivel minimalizálni lehet az ilyen dolgokat, de ez egy elég kemény műfaj.
N.K.: Mondana néhány konkrét ügyet, amelynél ezek előfordultak?
D.K.: Az én esetemben, ezek főleg magánszemélyek felől érkező nyomásgyakorlások voltak, nem mondanám, hogy kormányok fenyegettek. Például cégcsoportok, az egyik ügynél a halászati cégek elképesztően dühösek voltak, amiért feltártuk a feketepiaci manővereiket, az azbesztipari cég sem volt a legboldogabb, az energiaszolgáltatók, a növényvédő szereket gyártó cégek, aztán ott voltak még a szervezett bűnözéssel kapcsolatos ügyek, a maffiát illetően azért nem árt, ha óvatos az ember. Az én helyzetem speciális, mivel amerikai újságíró vagyok, az állampolgárságom egyfajta többletvédelmet nyújt, amikor külföldön dolgozom, hiszen senki nem akar konfliktust az Egyesült Államokkal. De nézzük meg Perut, Pakisztánt, vannak szörnyű helyei a világnak, ebben a két országban lett a legtöbb újságíró gyilkosság áldozata az elmúlt tíz évben. Ez csak a jéghegy csúcsa – a gyilkosságok, de alatta, rengeteg minden van: éjszakai telefonok, fizikai erőszak, fenyegetések. Nekem szerencsésebb helyzetem van, a működésem meglehetősen biztonságosnak mondható, de a kollégák Oroszországban, a Fülöp-Szigeteken, Szomáliában, Ukrajnában, tényleg az események frontvonalában dolgoznak. Európában és Amerikában viszonylag könnyű helyzetben vagyunk, élhetjük a mindennapi életünket, végezhetjük a napi munkánkat és nem vagyunk kitéve ilyen extrém fenyegetésnek.
N.K.: Az újságírás új formái közül, mit gondol, melyik lehet az, amelyik a legjobb az oknyomozás számára?
D.K.: Igen, jó kérdés. Nem tudjuk. Folyamatosan kísérletezünk, keressük az új utakat, de nincs egyetlen varázsmegoldás. Jelenleg már sokkal több embert érhetünk el, sokkal több csatornán a digitális médiának köszönhetően, azonban az igazi, klasszikus értelemben vett oknyomozó újságírás tradicionális módon történik, a riportok leközlése a mainstream médiában zajlik, és az igazi kihívás az, hogy ezekbe a klasszikus módszerekbe hogyan tudjuk integrálni az új, interaktív formákat.
Először készült európai szintű ifjúsági média trendriport öt országban – adta hírül az EJC. A Trendwolves kutatóközpont beszámolója a fiatalok médiahasználati szokásait vizsgálja.
A fiatalok ragaszkodnak a mobiltelefonjukhoz, de vajon használják a vezetékeset is? Kedveltebb az on-line, mint a hagyományos televízió? Melyik a legnépszerűbb játékkonzol a mai európai fiatalok között? Többek között ezekre a kérdésekre kapunk választ az első európai szintű Ifjúsági Média Trendriportból.
A kutatás a Belga Trendwolves kutatóközpont által, az ECF’s Youth & Media Programme megbízásából készült Norvégiában, Hollandiában, Spanyolországban, az Egyesült Királyságban és Horvátországban. A kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy az öt ország 15-25 éves fiataljai hogyan használják a közösségi hálózatokat, az internetet, a telefont, a TV-t, rádiót, újságokat, magazinokat és játékokat. Melyek a legnagyobb különbségek Európa országai között abból a szempontból, ahogy a fiatalok a tömegmédiumokat használják?
Az üzleti szektor kutatásaival ellentétben -ahol az ilyen kutatásokat a trend előrejelzéseként használják- a Trendwolves mostani vizsgálatának célja a gyakran tényektől és számoktól megfosztott társadalomkutatási szektorban jelentkező hiány pótlása.
Forrás: EJC /Eurocult.org
Futótűzként terjed a „Kony 2012” videó a Facebookon és a Twitteren, vagyis a közösségi média csatornáin. Egy friss tanulmány szerint a kisfilm viszonylag rövid idő alatt rengeteg amerikaihoz jutott el, ezzel is bizonyítva a közösségi média szerepének fontosságát, a 30 éven aluliak körében – számol be a European Journalism Center.
A Joseph Kony ugandai hadúrról szóló videó sikere kiváló bizonyítéka annak, hogy a fiatalabb generációhoz tartozó felnőttek és az idősebbek napirendjén más hírek szerepelnek, és más úton is jutnak hozzá adott hírekhez – állítja a Pew Research Center Internet és Amerikai Életmód Projektje egy csütörtökön közzétett kutatásban.
A 18 és 29 év közötti korosztályhoz sokkal inkább eljutott a videó, mint az idősebbekhez, ráadásul a fiatalabb generáció elsősorban a közösségi médiumokon keresztül értesült a kisfilmről, és kevésbé a hagyományos hírforrásokon keresztül. Mindezt egy Twitter-posztokat vizsgáló különleges elemzés is megerősítette, amely kimutatta, hogy messze ez volt a leggyakrabban emlegetett téma a mikroblogon.
Az Invisible Children által készített 30 perces videó 15 napja került fel a YouTube-ra, és jelenleg közel 84 milliós nézettségnél tart. Emellett a Vimeón is elérte a 17 millió megtekintést, amivel minden idők egyik legnézettebb tartalmává vált ezeken az oldalakon – árulta el a Pew. A fiatal felnőtt korosztály számára az internet háromszor fontosabb hírforrás, mint az úgynevezett hagyományos platformok, például a televízió, a nyomtatott sajtó vagy a rádió. A 18 és 29 év közötti korosztálynak csupán a 10 százaléka értesült a videóról a „hagyományos” médiafelületeken keresztül.
Héraklész, avagy Herkules, a görög mitológia legismertebb félistene a legenda szerint csak tizenkét munka elvégzésével tudta elnyerni a halhatatlanságot. Napjainkban a hazai munkaerőpiac nem kínál tizenkét munkát azoknak, akik ezen a területen képzelték el a jövőjüket. Sőt, sokszor egyet sem, de ha mégis akad gyakornoki állás valahol, a szerkesztőségek olyan kompetenciákat várnak el a munkavállalóktól, amikkel csak a Héraklészhez hasonló félistenek rendelkeztek – derült ki Rétfalvi Györgyi kutatásából, amelyben az újságírónak készülő hallgatók elhelyezkedési esélyeit vizsgálta.
Március 9-én „Felsőoktatás és munkaerőpiac – Tények, vélemények, tapasztalatok” címmel került sor a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola „Motívum” kutatócsoportjának konferenciájára. Az egynapos eseményen a főiskola oktatói, más felsőoktatási intézmények vendégelőadói (oktatók érkeztek a Zsigmond Király Főiskoláról, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemről és a Debreceni Egyetemről is) és külső szakértők számoltak be – az indokolatlan hallgatói érdektelenség okán sajnos leginkább csak egymásnak – kutatásaik eredményeiről. Ezen program keretében tartott beszámolót Rétfalvi Györgyi is, aki „Milyennek kell lennie egy gyakornoknak? Hát most már félistennek.” című előadásában ismertette a hazai médiumok elvárásait a leendő gyakornokokkal szemben. A rendkívül aktuális problémát feszegető kutatás tíz mélyinterjún alapult, melyet a BKF oktatója hazai médiumok olyan döntéshozóival (főszerkesztők, HR vezetők, rovatszerkesztők) készített, akik jelenleg vagy korábban közvetlen beleszólással rendelkeztek a munkaerő-felvételi döntésekbe.
Habár a prezentáció címében feltett, szinte minden kommunikáció szakos hallgatót foglalkoztató kérdésre látszólag azonnal meg is kaptuk a választ, érdemes volt mélyebben is foglalkozni azzal, hogy mire gondolnak a médiumok akkor, amikor „félisteneket” emlegetnek. Valóban emberfeletti tulajdonságok kellenek ahhoz manapság, hogy elcsípjünk egy jó gyakornoki állást? Ha egyenként nézzük a kívánalmakat, egyáltalán nem, de mivel a munkaadóknak az lenne a legoptimálisabb, ha az általuk fontosnak tartott tulajdonságok egy személyben öltenének testet, nyugodtan mondhatjuk, hogy a mai elvárásoknak csak a „félistenek” tudnának megfelelni.
„Sokszor szoktam poénkodni belül, magunk között, hogy nincs ilyen ember, akit mi keresünk, az nem létezik” – árulta el az egyik interjúalany. Ennek ellenére, a kutatásban megkérdezett országos vagy regionális napilapok, rádiók, online újságok, hírügynökségek képviselői továbbra is a tökéletes gyakornok archetípusát keresik minden jelentkezőben. Olyan motivált, ambiciózus, alázatos, kitartó, önálló, magabiztos, konfliktuskezelésben jártas, érdeklődő, nyitott, gyors, megbízható, fejlődőképes és fegyelmezett egyéniséget képzelnek el, aki kiválóan tud csapatban dolgozni, az angol mellett még legalább egy ritka nyelvet beszél, a számítástechnikában, illetve a munkahelyén használt technikai eszközök kezelésében is jártas. Ráadásul mindezen tulajdonságokkal felvértezve úgy dönt, hogy nem áll be szuperhősnek, hanem a média csatornáin keresztül formálja jobbá a világot.
Lássuk be, ezek a tulajdonságok, nem hogy egy fél-, de még egy „egész” istennek is a becsületére válnának, a félistenek legismertebb forrásának számító görög mitológiában például biztosan nem találnánk ilyen feddhetetlen karaktert. Akkor miért nem egyenesen „egy egész istent” keresnek a munkaadók? Nos, azért, mert bizony vannak olyan elvárásaik is, amelyekhez csak annak van elegendő türelme, kitartása és alázata, akinek emberi vér is csörgedezik az ereiben. Ilyen tulajdonság például az általános tájékozottság a földi halandók viselt dolgainak terén. Az interjúkban több munkaadó is kiemelte, hogy mennyire hiányos a jelentkezők tudása az aktuális politikai, gazdasági és társadalmi eseményeket illetően. Szintén emberekre szabott, „alantas” feladat például a sajtószemlézés, az úgynevezett „MTI-zés” vagy a sajtóközleményekből hírírás, vagyis minden, amit az újságírók a „nemszeretem” kategóriába sorolnak. És persze a kávé sem főzi meg magát… Ezeket a – talán nem is csak látszólag – unalmas feladatokat nem csak azért kell megcsinálni, mert az állandó dolgozóknak nincs kedvük hozzá. A megkérdezettek szerint, ezen munkák elvégzése megedzi a gyakornokokat és sok mindent elárul alkalmasságukról. Azoknak, akik kitartóan, megfelelő minőségben el tudják végezni a „nemszeretem” feladatokat, a szakmai gyakorlat akár egy állandó álláslehetőséget megelőző próbaidővé is válhat.
A félistenek másik jellemzője, hogy egy-egy felsőbb hatalom vigyázza sorsukat, és ez a gyakornokokkal sincs másképp. A kutatásban megkérdezett szerkesztőségek többségében külön mentorprogram működik, ami jelentősen megkönnyíti a gyakornok beilleszkedését. A mentorok által a szerkesztőségek nem csak ellenőrizni, de segíteni is tudják az újoncok munkáját, így biztosítva, hogy a gyakornok eredményes, és így talán főállásban foglalkoztatott munkaerő legyen gyakorlati helyén.
Az előadásból kiderült, hogy a szerkesztőségek mai elvárásainak megfelelni rettentően nehéz, de nem lehetetlen. Mivel kifogástalan jelölt úgysem akad, sokszor elég lehet a tökéletességre való törekvés vagy a sokoldalúság is. A kutatás alapján optimizmusra adhat okot az is, hogy bár a lehetőségek egyre szűkülnek, a média világa folyamatosan fiatalodik. A médiarendszer és az újságírói szerep változása mind-mind a pályakezdőknek kedvez.
Az előadás kiváló gondolatébresztő volt számomra, hiszen magam is az állástalan pályakezdők sorát gyarapítom. A kutatás eredményeit böngészve eleinte kissé elbizonytalanodtam, mondván: „hol vagyok én a félistentől, hiszen a felsorolt kívánalmak felének sem felelek meg!” Manapság a nyomtatott és az online sajtó is olyan munkatársakat keres, akik – amellett, hogy a korábban említett személyiségjegyeknek megfelelnek – nem csak jól írnak, de ha kell fotózni, videózni is tudnak, képesek saját sztorit kreálni és több sajtóműfajban is megállják a helyüket. De kinek van erre ideje, energiája? Egyáltalán ki az, aki mindehhez elég elkötelezett és tehetséges? Aztán hosszú elmélkedés után rájöttem, hogy mindez talán soknak tűnik, de ha jobban belegondolunk, a web 2.0 világában a felsorolt tulajdonságok nagy részével már mindenkinek rendelkeznie kell. Talán észre sem vesszük, de nap, mint nap letudjuk a saját sajtós szakmai gyakorlatunkat a Facebookon, a Twitteren, a Youtube-on, a blogokon és még számtalan „webkettes” fórumon, ráadásul mindezt olyan erőbedobással tesszük, amivel a világ összes munkahelyén megállnánk a helyünket. Ha ebből indulunk ki, talán nem is annyira irreálisak azok az elvárások, amelyeket a munkaadók a pályakezdők felé támasztanak, hiszen nyugodtan kijelenthetjük: még egyetlen generáció sem volt ilyen közel a „félistenséghez”, mint a miénk…
Anti Ádám
Már 12 ország az ’Internet Ellensége’
Bahrein és Fehéroroszország is felkerült arra a 12 országot számláló listára, amelyen a Riporterek Határok Nélkül (RSF) nemzetközi sajtószabadságot védelmező szervezet által az internet ellenségeinek bélyegzett országok kaptak helyet.
A listán eddig is szerepelt például Kína, Észak- Korea, Irán, Szíria, és az új országok amiatt kerültek a listára, mert a szervezet szerint cenzúrával korlátozzák az internet szabadságát, az információ korlátlan terjedését.
A Riporterek Határok Nélkül szervezet az internetcenzúra elleni világnap alkalmával hozta nyilvánosságra a legújabb listát az Internet Ellenségei címmel. A 12 ország: Bahrein, Burma, Észak-Korea, Fehéroroszország, Irán, Kína, Kuba, Szaúd-Arábia, Szíria, Türkmenisztán, Üzbegisztán és Vietnam. Az RSF Bahreint és Belorussziát azért tette a listára, mert úgy véli, az országok vezetése fokozott erőfeszítéseket tett az információ áramlásának korlátozására. De az országokat nem rangsorolták egyedileg, Matthias Spielkamp, az RSF német csapatából úgy nyilatkozott, hogy az internetes cenzúrának túl sokféle fajtája van, és nem tudnának egyértelmű rangsort felállítani. Például Kína, Vietnam és Iránban 120 blogger és online aktivista bebörtönözéséért, Bahrein és Szaúd-Arábia pedig a cenzúra miatt került a listára. Nem mindenhol érik be ennyivel; Bahreinben, Szíriában, Mexikóban és Indiában 2011-ben néhány online aktivistát meg is öltek.
Egy második lista is nyilvánossá vált, mégpedig az RSF által megfigyelt 14 országról, amin Ausztrália, Egyiptom, Eritrea, Franciaország, India, Kazahsztán, Malajzia, Oroszország, Dél-Korea, Sri Lanka, Thaiföld, Tunézia, Törökország és az Egyesült Arab Emirátusok szerepel. A szervezet hangsúlyozta, hogy ez a lista még nem teljes. A fő jelentés említi még Marokkót, Azerbajdzsánt, Pakisztánt és Tadzsikisztánt is, adta hírül az EJC.
