Skip to content

Határtalan szabadság?

2011. 03 20

Öt évvel ezelőtt, 2006-ban kezdte  meg működését a WikiLeaks nevű nonprofit szervezet, amely eddig több titkosított dokumentumot tett közzé rövid, de annál figyelemreméltóbb története során, mint a világ összes médiája együttvéve. Minden bizonnyal jogosan merül fel a kérdés, mit csinál a WikiLeaks, amit a média nem? Vajon a sajtó nem végzi megfelelően a dolgát, vagy valami egészen új jelenséggel van dolgunk?

Igazán ismertté az utóbbi másfél évben vált, azzal került a kormányok és a média figyelmének középpontjába, hogy titkos katonai és diplomáciai feljegyzések százezreit publikálta az interneten. Mint utóbb kiderült, a dokumentumok hitelesek voltak. Elsők között a kenyai elnök, Daniel Arap Moi sikkasztási botrányát hozták nyilvánosságra, illetve a “híres” Guantanamo-i kézikönyvet szivárogtatták ki. Ezután prezentálták 2010-ben a Collateral Murder (“Járulékos gyilkosság”) című videót, amely a 2007-es iraki háború során készült és a felvételen az látható, hogy amerikai katonák Bagdadban egy harci helikopterről tüzet nyitnak egy tucat civil utcai járókelőre (az áldozatok között volt, mint később kiderült a Reuters hírügynökség két tudósítója is).


Még ugyanebben az évben 90 ezer titkos iratot hoztak nyilvánosságra az afganisztáni háborúról, majd több államot is érintő diplomáciai feljegyzéseket jelentettek meg.

Provokál?

Világszerte kihulltak a csontvázak a szekrényekből. Ennek a különleges jelenségnek a megfejtésére vállalkozott a svéd televízió, amikor dokumentumfilmet (nézd meg itt!) készített a díjnyertes francia oknyomozó riporterek, Paul Moreira és Luc Herman rendezésével a WikiLeaksről, amelyben annak vezetője, Julian Assange is megszólalt.

A  film időrendben követi a karizmatikus alapító történetét, aki mára  a Pentagon első számú ellenségévé vált. Elmondása szerint a Wikipedia ihlette az oldal létrehozásában: névtelen önkéntesek között szétosztják a kiszivárogtatott adatokat, akik ellenőrzik azok valódiságát és megsemmisítik a forrás kilétének minden nyomát. Az 57 perces filmben a szervezet kitalálója többek között arról is beszél, hogy a kiszivárogtatásoknak kettős célja van: példamutatás és felelősségre vonás.

A cenzúra elleni harc nem ismer földrajzi határokat

A WikiLeaks “munkatársai” szerint a közvéleménynek joga van ahhoz, hogy megismerje a titkos katonai vagy diplomáciai anyagokat is. Assange tisztában volt azzal, hogy egy ilyen horderejű feladattal nem birkózhatnak meg egyedül. Véleménye szerint a média az egyetlen, amely a kívánt hatást elérheti. Éppen ezért fordult 2010-ben a brit The Guardianhoz, majd később az amerikai The New York Times-hoz és a német Der Spiegelhez.

WikiLeaks, egy erő, ami jóra tör?

A megegyezések során egymással versengő szervezeteket késztetett együttműködésre, amelyek megjelentetik, feldolgozzák az anyagokat, a legtöbbet hozzák ki belőlük ahelyett, hogy a saját szerkesztőségi érdekeiket néznék.

Globális erővé vált

David McCraw, a The New York Times Company alelnöke a Magyar Narancsnak adott interjújában azt mondta, hogy Julian Assange és a WikiLeaks „… nem volt több forrásnál.” Arra a kérdésre, hogy amit Assange és „kalózai” csinálnak az újságírói tevékenység-e McCraw úgy vélekedett: „A WikiLeaks csinál olyasmit, amit újságírásnak lehet nevezni. Talán el kellene választani egymástól a munkájuknak azt a részét, ami újságírás, és azt, ami nem az. Az Egyesült Államok kongresszusa is foglalkozik az újságírók és forrásaik kérdésével. Itt felmerülhet, hogy ki védheti a forrásait. A válasz: az újságíró. De főleg az internet esetében nagyon nehéz megállapítani, hogy a publikációk készítői újságírók-e. Az Inspire című lap például kifejezetten dzsihadistáknak szól. Ez most újságírás vagy terrorizmus? Hogy megállapítsuk, meg kell néznünk a sztorikat, hogy újságírói kutatómunkán alapulnak-e, és informálják-e a közvéleményt.”

A világ legtehetségesebb hackerei két év alatt több mint 1 millió dokumentumot hoztak nyilvánosságra. A The National szerint a WikiLeaks rövid létezése alatt több riadalmat okozott, mint a The Washington Post az elmúlt 30 évben.

Julian Assange-ot és társait vádolták már kémkedéssel, nevezték már őket terroristáknak, az USA titkosszolgálata szerint nemzetbiztonsági kockázatot jelentenek, de egyes vélemények szerint „Assange az információs kor magányos harcosa”.

A következő – az iraki háborúról szóló 400 ezer jelentést tartalmazó – anyagot az információs aktivisták és profi újságírókból álló csapatuk megszerkesztette, eltávolították a dokumentumokból a neveket, közléskész állapotra hozták valamennyit. A szexuális zaklatással vádolt Assange-tól függetlenül a folytatás garantált. „Ez a híradás az igazságról szól.” – mondta a WikiLeaks atyja.

Czenkli Dorka

Advertisements
No comments yet

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: