Skip to content

A titokzatos fotós: “nem vagyok jobb, mint te!”

2011. 04 12

Negyedik alkalommal rendezték meg az U26-ban a Djuice médiaworkshop-ot, ezúttal azonban rendhagyó volt a program: a világ egyik legelismertebb fotóriporterével beszélgethettek a résztvevők. Arcát és nevét rejtegeti, interjút sohasem ad, de nekünk, kezdő firkászoknak, fotósoknak és videozsurnalisztáknak szeretettel és látszólag kifogyhatatlan lelkesedéssel mesélt.

Nerraw Nosdrahcir – nevezzük így a fotóst – ránézésre sportember biciklis ruhában, hatalmas táskával hátán. Nem tévedek, tényleg két keréken jött – Ausztráliából. Nyolc éves kora óta készít fotókat. Apja amatőr volt, az ő fényképezőgépét lopta el rendszeresen, amíg sajátja nem lett és tanítója maga mellé nem vette. Húsz éve jött el szülőhazájából, azt mondja, soha nem tér vissza. Bár magyarul nem beszél, már három éve itt él; megsúgja: a magyar nők nem engedik elmenni.

Emberméretű hátizsákjában kizárólag fényképezőgépek vannak: kicsi, nagy, hatalmas, gigantikus. Azt mondja, nem a méret a lényeg, a nagy gépek drágák, nehezek és feltűnőek. “Egy jó fotóhoz nem kell jó gép. Az ügyes riporter bármivel képes remekműveket alkotni.

Aztán Nerraw hétköznapi ember módjára belép facebook profiljába, és mesélni kezd fényképalbumában található korántsem hétköznapi képeiről. “…amikor Indiában éltem, beálltam egy szerzetesrendbe fél évre. Fogadalmat tettem, hogy betartom szabályaikat, és kiállom vallásuk próbáit, ez a tigris volt az én félelem-vizsgám. Velem élt, én gondoztam. Mit gondoltok, milyen messze álltam, mikor ez a fénykép elkészült?”



“Akkor legyőztem minden félelmet, és eggyé váltam a természettel. Ennek köszönhető az is, hogy belső megérzéseimre tudtam hallgatni, amikor Haitin tartózkodtam közvetlenül a cunami előtt. Éreztem valamit, tudtam, hogy baj lesz. Az összes állat összegyűlt az erdőben: a kutya a madarak mellett, a cica a tigrisekkel békében – és vártak. Lefotóztam, aztán menekültem. A félelem csak az érzés, az élet egy része, ha elengedem, természetes leszek.”

Látszólag nem aggódik fotómasinái épségéért sem. Mindenki megfoghatja a súlyos gépeket, ő maga lóbálja, dobálja, szinte aggódva nézem. Aztán minden világossá válik. “Látjátok ezt a gumiborítást a gépen? Fontos, hogy megvédje az ütődéstől és a kosztól, vagy még inkább a puskaportól. Legutóbb a líbiai határon besípolt körülöttem a teljes ellenőrzőrendszer, mert tele volt puskaporral a gépem, és azt hitték, bomba van a táskámban. Ez a fajta védelem akkor is jó szolgálatot tett, amikor leütöttek, és én a zuhanás közben is folyamatosan kattintgattam, és akkor is amikor épp fegyvert szorítottak a halántékomhoz, miközben én mindent dokumentálni akartam.”

Kezdem azt hinni, a 40 év körüli férfi már mindenhol járt, és mindent látott, amit a Földön lehet. A távolból hirtelen a közeli, általunk is ismert valóságba ránt minket: “két évig éltem magyar hajléktalanokkal is, hogy megértsem őket, megértessem magam, és közben fotózzak.”


Mivel szakmai találkozón vagyunk, elmaradhatatlan, hogy technikai kérdések is napirendre kerüljenek. Az ausztrál azt mondja, utólag soha nem vágja képeit, ritkán végez utómunkát. Főleg állóképeket készít, mivel ezek szebbek, eladhatóbbak. Nem térdel le, nem hajol, egyszerűen csak mélyre tarja kezében a kamerát: ahogy mondja, az agyával fényképez. Megtanuljuk, bárhol, bármikor el kell tudni rejteni a fényképezőt, hogy a célpont ne vegye észre. Így természetesebb a beszélgetés, az interjúalany nem jön zavarba. (Persze a személyiségi jogokat tiszteletben kell tartani.)

Tovább kattintunk a képek között a közösségi oldalakon, a színekről mesél, azt mondja, azokkal meg lehet babonázni az embereket. Ide fekete-fehérben kerülnek fel képei a copyright miatt. Néha így is ellopják őket, akkor azonnal perel. “Például a National Geographicnak adom el “soft porn” fotóimat, egy síró gyermeket édesanyjával. A “hard porn” témákra – gyilkosság, erőszak, háború – egyidejűleg további 6-8 ügynökségem van. A lényeg minden esetben ugyanaz: az érdekesség és a gyorsaság.” Jegyzeteljük az alapszabályt: altasd el a riportalany figyelmét, aztán rántsd le a mélybe egy erős kérdéssel. Légy spontán!

A nap előrehaladtával többen kérdezik: Vállalsz tanítványokat? “Nem, az élet mégis úgy hozta, hogy továbbadhattam a tudást. Egyszer Kambodzsában közvetlenül mellettem ütöttek el egy gyereket. A motoros csak annyi időre kanyarodott vissza, hogy leköpje a törött lábú árvát. Orvoshoz vittem, meggyógyíttattam, a fiú pedig mellém szegődött, onnantól kezdve mindenhová követett. Megtanítottam angolul, és fényképezni is. A legjobb emberi lény, akivel valaha találkoztam, hétszer tértem vissza meglátogatni.”

Gyorsan eltelik a nap, minden eredetileg tervezett programunk elmarad, csak ülünk és lenyűgözve hallgatjuk 20 év olyan történeteit, melyek egy tucat emberöltő kitöltésére is elegendőek lennének. Később négyszemközt kérek engedélyt, hogy megírhassam mindazt, amit elmondott. Vonakodva egyezik bele, azt mondja, ilyenre még nem nagyon volt példa. Aztán bizalmasan súgja: “Én nem vagyok jobb, vagy több, mint bárki, aki itt volt ma velünk. Holnap, holnapután Te is ilyen lehetsz, hiszen rengeteg jó sztori van Magyarországon is. Egy titok van csak: mindig legyen bátorságod a következő lépcsőre lépni.”

Szinte önmaga számára vonja le tanulságként: az ember csak tíz év távlatában tudja megmondani, melyik képe, videója, riportja igazán számottevő. Egy barátja egyszer fel tudta venni, amint drogtúladagolás miatt újraélesztenek egy hírességet: a félórás videóért másodpercenként kétezer dollárt kapott. Ezzel motivál minket, aztán csapatokat alakítunk és egy-egy fényképezőgéppel az utcára megyünk: rajtunk a sor, hogy jó videóriporterek legyünk.

 

Bánlaki D. Stella

Reklámok
One Comment leave one →
  1. ggg permalink
    2011. 06 17 13:10

    egy picit jobban kellett volna titkosítani a nevet…tök egyértelmű, kiről van szó…belőled se lesz jó oknyomozó 😉

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: