Skip to content

Riportirodalmi workshop: BEZ FIKCIJ. Valóság, fikció nélkül, avagy hogy járhatunk egy lépéssel az Úristen előtt?

2015. 09 21

Mik azok az Akvarellek? Hogy hozható össze Mengele és Hófehérke? És mégis hogy járhatunk egy lépéssel az Úristen előtt? Az új névvel fémjelzett BKF, vagyis mostantól Budapesti Metropolitan Főisola (MET), Média Műhelyének tagjai a lengyel riport irodalom neves, és elismert képviselőitől, Lidia Ostalowskától és a Gazeta Wyborcza újságíró-riportereitől, Grzegorz Szymaniktól és Bartosz Wielińskitől tanulhattak aprónak tűnő, ám mindennél lényegesebb szakmai fortélyokat, a századfordulón már hazánkban is szárnyaló újságírói műfajról, a  riportirodalomról.

“Az emberek nagyon befogadóak, szinte falják a riport irodalmi cikkeket (…) Nálunk, nagyon népszerű és keresett melléklet az írott sajtóban”   

Tömören, dióhéjban a riportirodalom nem más, mint a tényfeltáró újságírás és a szépirodalom – nem is olyan – újszülöttje. Lengyelországban hagyományos műfajnak számít, ami jelenleg a reneszánszát éli. A száraz szinte lelketlen objektivitás, amely az írástól függően, hol drámai, hol komikus, szatírikus színezetet kap, így válik a valóság egy fajsúlyosabb darabja is az olvasóközönség számára befogadhatóvá – BEZ FIKCIJ, azaz fikció nélkül.

Riportirodalmi workshop 2015

Egyik nélkül nincs másik.

A témaválasztás egy olyan ómen, ami meghatározza egy riport-sorozat, vagy riport-kötet, anyag sikerességét, és értékét, emellett az újságíró talpra esettségéről is tanúbizonyságot tesz. Workshop lévén mi is beleburkolóztunk a napilapok fekete-fehér világába, hogy csoportonként olyan témakörrel rukkolhassunk elő, ami talán megér egy misét. – A téma mindig legyen aktuális, egyedi és fajsúlyos.” – Ehhez kell az az újságírói szimat, a híres hetedik érzék, ami csak az évek és a rutin adhat, ezáltal fejlődik és formálódik, ugyanis a jó sztorinak nincs tökéletesen bevált receptje.

És, ha végre szagot fogtunk”, jó esetben megkaptuk a felelős szerkesztő áldását is a tervezett anyagra. A következő lépés pedig…? Ahhoz, hogy mattot adjunk a dolognak, szükséges mind az írott, mind az emberi források feltérképezésére.

„Csak úgy tudsz hiteles anyagot írni, ha belehelyezed magad abba a környezetbe, amiről írsz. Legyen szó akár háborús övezetről, úgy kell élned, ahogy a környezeted, majd leírni az tényekkel lassan egybefonódó tapasztalataidat” – Lidia Ostalowska

A grátisz viszont a szépirodalom eszköztárában rejlik, amivel árnyalható maga a történet, így válhat érdekfeszítő krimivé az elferdítetlen tényeken alapuló anyag.  

Rátermettségünk tesztelése itt azonban még nem ért véget. Kérem szépen, elérkeztünk a helyzetgyakorlathoz: „Háborús övezet. Egy nővel kell beszélgetnetek, akit megerőszakoltak. Mit teszel? Hogyan szólítod meg?” – Érdemes ezen elgondolkodni. Sok esetben az írás sikere esetleg bukása azon áll(hat), miként kezelünk egy hirtelen felmerülő helyzetet, hogyan használjuk ki a lehetőségeket és leginkább mennyit áldozunk be a riport kedvért.

Riportirodalmi workshop 2015

Itt nyert értelmet, immáron nem először Descartes elhíresült közhelye: Gondolkodom, tehát vagyok, ami háborús körülmények között fokozottan igaz. A legtöbb viselkedési forma, még az is, ami esetleg megkérdőjelezhető, a helyzettől függ. Mégis az első benyomás a legfontosabb: a komfortérzet és bizalom kialakítása élvez prioritást, ami már egy egyszerű, Ne haragudj, leülhetek melléd? kérdéssel is megalapozható. Messziről indítva próbálunk fokozatosan rátérni a lényegre, a keményebb, kellemetlenebb kérdésekre. Az igazi kérdezz-felelek játék úgyis elkezdődik, amint sikerült megtörni a jeget. Elismerő, kis túlzással, már-már büszke tekintetek, pozitív kommentárokat és építő kritikát szült a hallottakról:  

„A kérdezéstechnika sok mindentől függ. (…) Első sorban a helyzettől, illetve az újságíró és az interjúalany személyiségétől. De valóban. A komofortérzet kialakítása egy ilyen kényes helyzetben nagyon fontos.”

Esetünkben is a kölcsönös szimpátia számlájára írható, a kellemes, majdnem kávéházi hangulatú, workshopplás, ahol a mentor-mentorált kapcsolatban személyes tapasztalatok cserélődtek, mindemellett pedig kérdések kereszttüzében tartva a vendégeinket kaphattunk egy kis ízelítőt a sokak által “új kriminek” nevezett műfajból.  

Riportirodalmi workshop 2015


Minden egymásra épül: a téma, a kutatás, a kérdések – Egyik nincs a másik nélkül. Így áll össze egy masszív sztori a fejünkben, a legtöbb esetben pedig le is írva egy riport formjában, mint a Forradalom motorjai. De vajon mi köze Mengelének Hófehérkéhez? És hogy keveredik a sztoriba Art Babbitt, a Disney-konszern legendás rajzolója, egy Éva nevű magyar kislány és Dina Gottliebová egykori fogoly, a fajkísérletekhez és a rasszok tanulmányozásához készített akvarell-sorozat szerzője? Mit keresnek ők mind, ugyanabban a könyvben?” – Nos, a jó kérdés aranyat ér, pont, mint a jó forrás, úgyhogy csak annyit mondok: Lidia Ostalowska: Akvarellek.

 

Aradi Deborah

Advertisements
No comments yet

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: