Skip to content

A kerület, amely egyesít – GR8 District

2016. 06 15

A nyolcadik kerület sosem volt a legfelkapottabb hely. Akad némi berögződés az emberekben, ami az utóbbi időkben megkopni látszik. A Connected Neighborhood Pilot Project keretében tavasszal, holland, japán, argentin, brazil, illetve norvég fiatalokkal jártuk körbe a körzetet, hogy megismerjünk különféle embereket, tereket, és a környék jelenlegi helyzetét. Az aktuális összképet pedig, a bennünk  kialakult impulzusok alapján, művészeti eszközök segítségével formáltuk meg.

Screen Shot 2016-06-15 at 10.35.34.png

A magukat valamely hazai nemzetiséghez tartozónak vallók száma 2001 óta, a legtöbb hazai nemzetiséget tekintve, jelentős mértékben emelkedett. A legnépesebb hazai etnikum Magyarországon a cigányság. 2011. október 1-jén, 315 ezren vallották magukat cigány (roma) nemzetiséghez tartozónak, mintegy másfélszer annyian, mint 2001-ben ­‑ a KSH 2013 március 28-án közétett statisztikája szerint. Ez a jelenség,  hasonló arányban, a nyolcadik kerületben is kirajzolódni látszik. A  kérdőívet kitöltők közül a legtöbben cigány nemzetiségűnek vallották magukat, míg az alanyok kétharmada hovatartozását illetően más etnikumot jelölt meg, emellett pedig voltak, akik nem kívántak nyilatkozni származásukról.

A holland Minerva Academy of Popular Culture és a Metropolitan Egyetem workshopjának, első napját egy fiatal roma srác társaságában töltöttük, aki, miközben végigvezette a nemzetközi csapatot a sztereotípiákkkal teli “nyóckeren,” megkérdezte tőlünk, mi jut eszünkbe először a cigány szó hallatán? Babona, jóslás és cigányzene – ezek a kifejezések hangzottak el elsőként az asszociációs játék során. A séta lényege pont, ezeknek a hellyel-közzel téves, megbélyegzéseknek a feltérképezése, megismerése és megtörése volt – mialatt bepillantást nyerhettünk, egy mellettünk élő kisebbség mindennapjaiba. A “tanösvény” a Blaha Lujza téri McDonald’s-tól egészen a Mátyás térig tartott, mialatt, olyan kulisszatitkok birtokába jutottunk, mint a történet az első kalapkészítőről, a zálogházakról, a hegedűkészítőkről  és több csillagos épületről is.

De vajon, honnan tudják az emberek, hogy valaki roma? Hiszen sok esetben a külcsín nem árulkodó jel. A válasz – nemes egyszerűséggel – ennyi volt: „A magyarok megérzik, egyszerűen így születnek.” 

A workshop következő szegmensében,  a második napon, összegeztük a séta eredményeit. Néhány tarka szoknyás hölgy ült a padkán, egy-két hangosabban gesztikuláló férfi, bagóval a kezében, olcsóbb Laci konyhás árak, de semmi különösebb, amire az ember igazán felkapná a fejét. Csapatokra bomlottunk, arányosan, kiküszöbölve ezzel a nyelvbeli akadályokat. Témakörök szerint vizsgálódtunk; gasztronómia, zene és képzőművészet, mindezt a cigányok kultúrájához és szokásaihoz mérten.

Harmadik napon pedig el is kezdtük a a művészeti kutatás eredményeinek megvalósítását. A bázis az Aurórában volt, onnan indult mindenki a saját maga felfedező túrájára. Én, és a zenész csoport, három holland kolléga és egy magyar lány, teljesen egy húron pendültünk. Jött hozzánk három, muzsikus családból származó cigányzenész, két hegedűs és egy nagybőgős megmutatni, miről szól, illetve,  hogy mitől is olyan különleges ez a zene – ami néha bizony többet mond minden szónál. A repertoár: Bubamara, Aranyeső, A nézését meg a járását, Zöld az erdő zöld a hegy is, vagy amit akartunk. „Kezdjétek el dúdolászni, és mi folytatjuk.”- szólt mindig az egyik hegedűs, ha éppen nem jutott eszünkbe egy számnak a címe, vagy a szövegének valamely része. Közben pedig itták a hidegkomlós nedűt, már a déli harangszó előtt. A holland kolléga gitárral érkezett, gyorsan a kezébe vette és a vendégekkel együtt szólaltatták meg a hangokat. Lélegzetelállító élmény volt. Két órán keresztül zenéltek kisebb megszakításokkal, majd csak annyit kérdeztek tőlünk: Mi legyen a következő? – és már folytatták is.

JAM az Aurórában

Viszonylag rövid időn alatt megtelt a terem. Az emberek érdeklődve léptek be a zeneszó hallatán,  ami a végén üdvrivalgásba csapott át. Taps, dajdajozás vagy egy erőteljesebb mosoly és bólogatás. Záráskor lehetőség nyílt lemezvásárlásra is. Mint később megtudtam, szűk egy nap alatt vették fel a stúdióban és két óra alatt simán meglett volna, csak a hangosító csávó sokat tökölt. Száz szónak is egy a vége, vérükben van a zene.

De, hogy mennyi munkájuk van, és merre dolgoznak? – Fejcsóválás kíséretében érkezett a szomorú tény; egyre kevesebb, az is néhány megszokott, bejáratott étteremben. ”Felsőbb utasításra” hivatkozva. Szerintük, ők csak a dzsentri élet maradék nyúlványai, akiket el akarnak tüntetni. A következő pillanatban már ismét zenéltek, amitől annyira jó hangulat kerekedett, hogy cirka negyed óra alatt, ketten kérték el a névjegyüket.

Negyedik napon a gasztronómia csapat, krumplipaprikást készített. A képzőművészek pedig a képeiket mutatták meg.

Screen Shot 2016-06-15 at 10.41.34.png

Ideiglenes zenészekké verbúválódva, csapatként jártuk az utcákat és kérdeztük a járókelőket, szeretik-e a cigány zenét? A többség nagyon is oda volt érte, és értetlenül konstatálták,  hogy eltűnőben van. De volt aki az ellenkezőjét bizonygatta, csak éppen a cigányzene virágzását összekeverte a mulatóséval. Zeneiskolában is jártunk, ahol az egyik tanárnő büszkén súgta oda nekünk, minden nagy cigány jazz muzsikus fia, abba az intézménybe járt. Ők még komolyan veszik ezt a szakmát, elkötelezettek, de sokan már csak hobbiként fogják fel és nem látnak jövőt a zenében.

A nap végére, készítettünk egy interaktív térképet a ”nyócról.” Ki, merre és hol járt a két nap alatt, miközben elteltünk a hollandmódi krumplipaprikással. Jó volt látni a tekinteteket, és még azok a hallgatók is, akik először nem értették mi is zajlik a workshopon, mosolyogva mutatták meg merre jártak és milyen tapasztalataik voltak a környékről. Egyetlen negatív élménybeszámoló sem hangzott el.

Két nap ugyan kevés egy ilyen régi, tévhitekkel teli kultúra feltérképezéséhez,  de ha jobban megismerjük a környezetünket, elképzelhető,  hogy egy magyar városi legenda a rettegett „nyóckerről”nemzetközi kontextusban már megdőlni látszik.

Screen Shot 2016-06-15 at 10.38.47.png

/Bereczki Dóra/

A workshop vezetői és résztvevői voltak a szerzőn kívül:

Dr. Rétfalvi Györgyi
Budapesti Metropolitan Egyetem

Albert van der Kooij
 Works at Hanzehogeschool Groningen / Academie Minerva

Adri Schokker
Creative Artist at Nou&Herkauw
Joined

Kottász Adél
Szerkesztő-riporter at Television Screen

Tábori Ádám
Photojournalist at Freelancer
Budapesti Metropolitan Egyetem

Indrė Šimkūnaitė
Filmmaking and Production, communication with International Universities at Minerva Academie voor Popcultuur

 Lennart Boonstra
 Works at Plunder

 Anthony David
 Musician/Producer at Null Wave

Molnár Benkő Fanni
 Founder and Photographer at WeArt Photostudio

Trevor Vreeburg
Bassist at Plunder

Kecskés Tibor
 Adjunktus Budapesti Metropolitan Egyetem

Jingliu Poelstra
Works at Neushoorn

Laima Kacena
Riseba.lv

Bagyinszki Dániel
Újságíró /  Média Műhely

Da-Eun Kim
Academie voor Popcultuur

Szuchy Brigitta
 Budapesti Metropolitan Egyetem

Jeanine Leguit
Academie voor Popcultuur

Jornt Weersing
Works at Rooster Red Design

Natália Ferreira
Budapest Metropolitan University

Bruna Rios
Budapest Metropolitan University

Juliana Feix
Budapest Metropolitan University

Julia Hernandes
Internship at FabLab Budapest
Reklámok
No comments yet

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: