Skip to content

A Facebook nem lehet tovább a „nem én voltam” srác

2016. 12 2

A Facebook alapítója, Mark Zuckerberg negyedalakos képet posztolt magáról és kislányáról, Maxről, ahogy nézik, miként válik Donald Trump az Egyesült Államok elnökévé. Az emoji a posztban arról árulkodik, Zuckerberg reményteljes: „Maxet tartva, azon gondolkodtam mennyi munka áll előttünk, hogy a világot jobb hellyé tegyük gyermekeink számára” – írta.

A jó hír Zuckerberg számára, eltérően legtöbbünktől, hogy ő tényleg jobbá teheti a világot, ha több felelősséget mutat a Facebook közzétételi stratégiája iránt. Felismerve, hogy a Facebooknak nagyobb szerepet kellene vállalnia a saját portálja szerkesztésében és felvenni olyan munkatársakat, akik értenek hozzá.

Barack Obama így nyilatkozott a hamis hírek problémájáról Michiganben a választás előestéjén: „Ha elégszer ismétlik a támadásokat, újra meg újra hazugságokkal bombáznak és ezek a Facebookon, valamint a közösségi médiában láthatóak, akkor az emberek elkezdik elhinni ezeket. Ez hozza létre az ostobaság felhőjét.”

Zuckerberg vitatta, hogy a hamis hírek befolyásolták volna a választás eredményét, ezt őrültségnek titulálta és megvédte az információk sokszínűségét, melyekkel a facebookozók találkoznak. Adam Mosseri, a cég termékfejlesztési igazgatóhelyettese elmondta, dolgoznak azon, hogy a téves információkat ki tudják szűrni. Zuckerberg szájából egyre kevésbé meggyőző az a védekezés, hogy a Facebook nem médiacég, hanem technológiai vállalat. Trump meglepő győzelme után a demokraták a Facebookon terjedő álhíreket hibáztatják, Zuckerberg nem védekezhet tovább azzal, hogy nem médiacéget működtet.

Valójában a Facebook – a legbefolyásosabb és legerősebb tartalommegosztó a világon – a nem én voltam” srác szerepkörét veszi fel a globális médiában. A Clintont támogatók és a Trumpot becsmérlők keresik az okokat, hogy hogyan válhatott egy jelölt – aki ilyen sűrűn és botrányosan hazudott – az ország legmagasabb beosztású emberévé. Hírszervezetek, különösen a televíziók, vállalják a felelősség azon részét, hogy ezekről a hírekről nem számoltak be kellőképpen. A nagyrészt rejtett propagandaoldalak, melyek megcélozzák és benépesítik a Facebook politikai körzeteit, még inkább felelősek.

Szorosan kapcsolódik ehhez, John Hermann a New York Times Magazinban közzétett írása Craig Silverman BuzzFeed sorozatáról. Hermann felhívta a figyelmet a Trump mellett kampányoló oldalak sötét működésére, melyet jól leír az, hogy csak a Facebookon vannak jelen:

„Ezek a hírforrások a Facebookon kívül nem léteznek, valószínűleg sosem hallottál róluk. Olyan neveik vannak, mint: Occupy Democrats; The Angry Patriot; US Chronicle; Addicting Info; RightAlerts; Being Liberal; Opposing Views; Fed-Up Americans; American News; és így tovább. Néhány oldalnak milliós, soknak százezres számú követője van.” 

Ahogy Hermann helyesen mondta, ezek az oldalak képviselték 2016-ban a média legmegosztóbb és legkevésbé megértett erőit. A színfalak mögött fiatal vállalkozók egy új csoportját találta, akik a Fülöp-szigetekhez hasonló helyeken, olcsó munkaerőt igénybe véve kreálták és terjesztették a Facebookon terjedő álhíreket.

Craig Silverman, a BuzzFeed egyik szerkesztője és az újságírásban alkalmazandó ellenőrzési technikák vezető képviselője, ugyanezt a témát ragadta meg és alapos elemzést végzett a hiper-partizán weboldalak és Facebook-oldalak világában. Bizonyítékot talált arra, hogy radikálisabb politikai pártok – jobb- és baloldaliak egyaránt – termelik a hamis hírek legnagyobb hányadát. Az álhírek megosztása az oldalak napi Facebook tevékenységének csaknem 40 százalékát is kitehetik.

Silverman leírja, hogy például macedón tizenévesek hoztak létre több száz Trump-párti Facebook oldalt, de nem az ideológia iránti elkötelezettségből, hanem pénzért. A hirdetések eladása automatizált és demográfiai adatokon alapul. Azok a tartalomgyártók, akik ezeket a látogatottsági adatokat létrehozzák, nem a cikkeik minősége alapján vannak jutalmazva.

facebook_zuckerberg_trump

Fotó: Facebook Newsroom

A temérdek valótlanság létrejötte és netes keringése nagy hatással volt az amerikai szavazókra, ahogy az angliai Brexit kampány eredményére is. Ahogy az USA-ban az elnökválasztásért, úgy Angliában a Brexitről való szavazás kimeneteléért is hibáztatható ez a jelenség. A The Financial Times írásában, John Lloyd egyenes párhuzamot von a közösségi web felemelkedése és az emigráció között, olyan alapon, hogy kik publikálnak ott. Ezt a változást a nyomtatott sajtó visszaszorulásával kapcsolja össze: „A print hanyatlása és a továbblépés az internet felé térdre kényszeríti a lapokat azáltal, hogy nagyobb teret kapnak az ellenőrizetlen kitalációk, kiszivárogtatások, összeesküvés-elméletek, valamint az érzelmek, a támogatás és a  gyűlölet kifejezése.”

Jim Rutenberg írta a New York Timesban, az olyan újságírók értéke, mint David Fahrenthold a The Washington Post-nál, jelentősen megnőtt a hamis hírek miatt. „Túl optimistának tűnhet, de az idei rengeteg álhír talán rávilágít a valódi hírek értékére.”– írta Rutenberg. „Ha így lesz, az újságírás megmenti az újságírást.”

Az a felvetés, miszerint jobb újságírásra van szükség, hogy harcoljunk az álhírek ellen, megnyerőnek bizonyul. Habár ez két újabb problémát vet fel. Nagyobb létszámú és jobb képzettségű újságíró szakma létrehozása bármilyen működő demokráciának alapvető célkitűzése kell, hogy legyen. A neten terjedő rosszindulatú valótlanságok megszűrése szintén magas prioritású feladat lenne. De az előbbi nem lehet megfelelő ellenszer az utóbbira.

Ugyanakkor valójában nagyon kevés az erős koholmány, vagy álhír. A többségük jelentéktelenül gyenge lábakon áll. A probléma inkább az, hogy a nagyszámú koholmány miatt, a hiteles írásokat sem veszik észre vagy nem hiszik el a fogyasztók.

Ahogy Gresham közgazdasági törvénye mondja, „a rossz kiszorítja a jót”. A versengő információs és szórakoztató gazdaságban, az újságírás minősége (vagy akár az információ pontossága) nem garancia a pénzügyi sikerre. A hamis és valódi hírek nem alkotnak külön csoportot, ők a tevékenység teljesen különböző kategóriái. De a Facebook idővonalán egyformának látszanak.

Ezáltal – kihagyva a Trump-követőket és ezek baloldali megfelelőjét – a Facebook felépítése létrehoz egy visszhangkamrát. Elszigeteli az olvasókat a különbségektől és a nézetkülönbségektől, bizonyítottan kereskedelmi okokból. A versengő hitrendszerek trollháborúja visszaélésekben és gyalázkodásokban mutatkozik meg, melyet egy rémálom folyamatosan moderálni, és ahogy a Twitter felfedezte, méregként hat a hirdetőkre.

A kereskedelmileg hatékony közösségi platformok, egy nem tervezett következménye, hogy aláaknázza a különböző nézetek közötti párbeszéd lehetőségét. A Facebookon be tudod állítani a személyes érdeklődési körödet, ami lehetővé teszi az érdektelen hirdetésektől való megszabadulást. A politikai kampányokban, a kudarc megértésének számtalan következménye van. Clinton kampánya kétségkívül az ellene irányuló álhírek miatt siklott ki.

A Facebook szerepében az is kényelmetlen, hogy a visszhangkamrák generálásával és az álhírek elhintésével is megelőzte a választást. Belső megbeszéléseken már vitatkoztak ezekről az álhírekből álló, hatalmas tartalom-mezőkről, mely tartalmak  professzionális újságírásként parádéznak, de ezek jobb esetben csak teljesen félrevezető és hibásan gyártott, rosszabb esetben aktívan pusztító, szándékos félrevezetésekből állnak. Kívülről is érte nyomás a Facebookot, különösen miután eltávolították az ikonikus „napalmos lány” fotóját. A platform elismerte, hogy finomítania kell saját szerkesztőségi gyakorlatán.

De mit is kellene tennie a Facebooknak? Amíg a cég és Zuckerberg el nem ismeri, hogy ez az ökoszisztéma a probléma, addig semmi sem fog történni. Nagyszámú embertömeg dolgozik az olyan problémák megoldásán, mint a szélsőséges toborzás, a gyűlöletbeszéd és a terrorizmus visszaszorítása. De a moderálórendszer nem működik jól, a visszhangkamrák rejtve maradtak, és az álhírek kicsúsztak az irányítás alól.

2224

Fotó: Jeff Chiu/AP

A Facebook sok mindent csinál a színfalak mögött. Értékelik a különböző megközelítéseket, érveket hallgatnak meg a nagyobb szerkesztői elszámolhatóságért és gondolkodnak azon, hogy hogyan lehetne javítani a nagyon drága moderáláson. De amíg ezek a folyamatok továbbra is részlegesek és rejtettek, addig Obama „ostobaság felhője” megmarad. A Facebook segített létrehozni egy olyan környezetet, ahol az észlelés többet számít, mint az igazság. Most pedig a közvélemény által megnevezett következményekkel kell foglalkoznia.

Forrás: Columbia Journalism Review                                                  /Varga Christian/

 

Reklámok
No comments yet

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: