Skip to content

Milyennek látjuk a 2050-es évet? – Workshop Antwerpenben

2017. 02 13

16684666_1636354356391743_1870276985_n

Kevéssel karácsony előtt, a vizsgaidőszak elején értesültünk róla, hogy holland barátaink – ahogy Vass Vilmos tanár úr mondaná – meghívtak minket Antwerpenbe, egy új európai oktatásforma kipróbálására, a holland Tilburg University-vel és a belga Karel de Grote University College-dzsel együttműködésben. A tesztelendő módszer egy gyakorlati-, és csoportmunka-orientált képzés, amely prezentációs lehetőséget ígért.

Delegációnk egy héttel az indulás előtt találkozott először személyesen. Jómagam és Tomi mellé még két fő, Toró Nikolett és Herbut László, valamint Vass Vilmos tanár úr és Kiss Ferenc rektorhelyettes úr csatlakozott. Sok mindent sajnos nem tudtunk meg előre az eseményről, illetve az útról, mivel a szervezők sem közöltek velünk mindent azonnal. Később kiderült, hogy csupán egy napig tartózkodunk majd Belgiumban, így már az elején kalandnak ígérkezett az utazásunk.

brussels-charleroi-location

Innen már csak egy ugrás Antwerpen

Kevéske információinkkal mégis elboldogultunk. Február elsején indultunk útnak a késő délutáni órákban a Liszt Ferenc reptérről, ahonnan a belga fapados reptérre, Charleroi-ra érkezett meg gépünk. Később transzferbuszra vadásztunk, amire nem rátalálni volt nehéz, hanem a jegyet megvenni. A busszal, amely hasonlóan volt megtömve utasokkal, mint egy Budapest-Székesfehérvár helyközi járat, 50 percig utaztunk, hogy elérjünk a brüsszeli vasútállomásra, Brussel-Midi-be. Itt vártak ránk mentoraink, akik már aznap reggel eljöttek Magyarországról. Még egy óra út, pici nehézségek a recepcióssal és el is foglalhattuk szobáinkat – a tanárok külön, a lányok külön és a fiúk is külön.

tumblr_inline_ol7s29afdc1uahqxr_1280

Vajon melyik lehetett a lányok szobája?

Másnap reggel nem kis fáradtsággal keltünk fel és igyekeztünk energiával feltöltődni a reggeli alatt. Ezután összeszedtük a cókmókjainkat és elindultunk az ismeretlenbe. Ismeretlen volt, hiszen először jártunk egy idegen országban. De hát ezért volt ez az út kihívás, amit azért élvezni is lehetett. Miután megtaláltuk a villamost, ami a célállomás felé vitt minket, bliccelve ugyan, de legalább átutaztunk Antwerpen egy részén. A városon jól látszik a nyugati modernség, egyszerűség. A boltok, lakások, irodák mind-mind be vannak passzírozva egymás mellé kis tömbökben, de mégis könnyű elképzelni mennyire tágas és fényes helységek lehetnek az épületekben. A városnézésünk ennyiben ki is merült.

kollazs

Azért ez nem a turisztikai negyed

Tízre értünk az egyetemre, megismertük a szervezőket, tanárokat, gazdagodtunk ingyen kávéval és croissanttal. Ezután már csak a termet kellett megtalálnunk, és kiválasztani melyik csapathoz szeretnénk csatlakozni. A csapatoknál törekedtek arra, hogy senki ne legyen a saját nemzetével illetve, hogy legalább egy oktató legyen minden asztalnál. A résztvevők között a spanyolok, a hollandok és a belgák képviseltették magukat míg a török és a litván meghívottak sajnos nem jöttek el.
A workshop témája az idősek helyzete, az öregedő társadalom illetve a 2050-re vonatkozó jövőkép volt. Hogyan képzeljük el az egészségügyi ellátást? Milyennek látjuk az idősebbek, a nyugdíjasok helyzetét most és 2050-ben? Milyen problémákkal állunk szemben a saját országainkban és milyen megoldások segíthetnének ezeken? A módszer gyakorlati megvalósításakor A/3-as nyomtatványokra jegyzeteket készítettünk, ábrákat rajzoltunk és mindezeket csoportosan kellett összehoznunk. Országunk helyzetéről, a személyes véleményünkről kellett beszélnünk.

antw

Karel de Grote Univerity College – a helyszín

Az első felvonás három óra hosszú volt, ezután egy egyórás ebédszünet következett, az egyetem éttermében. Belgiumban nem igazán koncentrálnak az angolra, inkább a flamand, a francia és a holland dominál így félórába telt mire az ebédhez ülhettünk. Ezt követően tanáraink érdeklődtek a visszaút lehetőségéről és kiderült, hogy mi már csak egy órát maradhatunk. Lecsúszva így a nap maradék részéről, prezentációkról, 3 órakor elköszöntünk és visszaindultunk, hogy elérjük gépünket hazafelé. Sajnáltuk nagyon, hogy nekünk csak ennyi jutott, illetve, hogy a többi résztvevő még másnap is ott lesz.

16731123_1636351503058695_1426998149_n

Laci, Eszti, Tomi, Niki és a sörök

Városnézés ide vagy oda, a transzferbuszunk előtt, hazafelé még szakítottunk arra időt, hogy legalább egy igazi belga sört megkóstoljunk és lényegében megkoronázzuk rövid kis kalandunkat és összekovácsolódásunkat.
Összegzésképpen azt lehet mondani, hogy ennek az utazásnak volt is értelme meg nem is. Negatívum, hogy nem volt elég időnk a városban lenni, de főként jobban elmélyedni ebben a projektben. Másrészt az a tény is újra beigazolódott, hogy a magyarok angol nyelvoktatása nem elég gyakorlati. Tanulunk 30 igeidőt, szituációt és mégis olyan megszeppenve ültünk ott, mintha csak a legkezdőbb szinten lettünk volna. Ugyanakkor örültünk, hogy új kapcsolatokra tehettünk szert, most már van arról is fogalmunk mit jelent egy nemzetközi workshop illetve, hogy miért is vannak oda az emberek annyira a nyugati (főleg Benelux) államokért.

/Csicsek Eszter, Rugli Tamás/

Reklámok
No comments yet

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: