Skip to content

Zsebrádió 2.0

2017. 05 25

A fülhallgatós emberek a metrón nagy valószínűséggel podcastot hallgatnak, mondta egy michigani rádiós. Bár az ő tapasztalatai szerint az amerikaiaknak még csak a negyede hallott a podcastról, érdemes ezt az új műfajt is megismerni, mert azon kívül, hogy olcsó és szórakoztató, a személyesmárka-építés egyik eszköze is lehet. A Metropolitan Egyetemen két podcastos műsorvezető tartott workshopot március 20-án.

A podcasting olyan digitális, epizodikus hanganyag terjesztése az interneten, amelyet a hallgatók okostelefonja automatikusan letölt – szólhatna a hivatalos definíció, de talán egyszerűbb, ha elintézzük annyival, hogy a podcast hordozható, letölthető rádióműsor. Legalábbis bennem így maradt meg annak a háromórás előadásnak a végére, amelyet Pohly Ferenc és Szedlák Ádám Zoltán tartott a Budapesti Metropolitan Egyetemen. Mindketten újságírók, a Meti Heteor nevű podcast készítői. Szedlák Ádám így fogalmazott: „A podcast és a rádió annyira rokon, mint a vlog és a tévé.”

 

Elkapták a gyilkost

A podcast kifejezés egy brit technológiai újságírótól származik, az iPodot kötötte össze a broadcastinggal, a műsorsugárzással. A magyar nyelvű podcastok száma nagyjából százra tehető, a fele filmekkel, sporttal vagy IT-val foglalkozik, de a kisebb szubkultúrák is felfedezték már a műfajt. A Bodybuilder rádióban például gyakori téma a szteroid, a Párásító alkotói az e-cigaretta hazai apostolai, mások az angliai magyarok életéről beszélgetnek. Több profi rádióműsor is letölthető, néhányat közülük – akárcsak a BBC-nél – félórás etapokra bontottak. „Ez teljesen szembe megy a podcast logikájával – mondta Szedlák Ádám. – Nincs az az isten, hogy összeválogassam az MP3-akat a telefonra, aztán keresgéljem, mikor ér véget a műsor előtti időjárásjelentés.”

Néhány témában viszont csak elvétve készül podcast, ilyen a politika vagy a művészet. Nálunk még hiányzik, de az USA-ban népszerű a hangjáték és a dokumentumműsor is. A Serial epizódjaiban például felderítetlen gyilkosságokat göngyölítenek fel.

 

Akciós a matrac

„A podcast hobbinak nehéz, és nem fizet jól” – magyarázták az előadók, miért kevés az idő- és energiaigényes anyag. Magyarországon még nem csaptak le rá a hirdetők, Amerikában azonban akad néhány cég, amelyik lát benne fantáziát. „Mókás, amikor az egyik biztonságpolitikai műsor tisztességben megőszült főszerkesztője adás közepén arról beszél, hogy azon a héten melyik matrac akciós – mondta Szedlák Ádám. – Ahogy a blognál, a podcastnál is az előállító személyisége, függetlensége garantálja a hitelességet, amibe ezek a reklámok csúnyán belerondítanak. Egy kis kikacsintás azért van benne, hogy kedves hallgatók, én is tudom, ti is tudjátok, hogy béna, de ebből van a zsé.”

A magyar podcastosok közül az e-cigisek fedezték fel először a Patreon nevű felületet, amelyen keresztül támogatásokat kérhetnek a közönségtől. Pohly Ferencék is kipróbálták, a négy-ötezer hallgatójuk eddig havi nyolcvan dollárral segítette őket, ami arra elég, hogy fedezze az online-előfizetéseket, illetve vettek belőle egy mikrofont. De azért fenntartják, hogy a podcastot újságíróként inkább a személyesmárka-építés eszközeként érdemes felfogni.

A legnagyobb magyar podcastok közös felmérést készítettek arról, kik és miért hallgatják őket. A több ezer válaszadó fele olyan tinédzser fiú volt, aki gamer tartalmat követett. Az előadóink is megkérdezték a hallgatókat. Többségük budapesti, fogékony az informatikára, huszonöt-harminc év közötti. Kétszáz férfi válaszadóra tíz nő jutott. Pohly Ferencéket az lepte meg, hogy többen néhány száz fős zsákfaluból írtak.

 

Hangminőségpornó

„A podcast úgy készül, hogy az ember ül a számítógép előtt, és belebeszél egy mikrofonba – foglalta össze a lényeget Pohly Ferenc. – De nem kötelező minden szereplőnek együtt lennie, mi például a saját otthonunkban, a város két végéből nyomjuk.” Mint mondják, a világ boldogabb fele – keverőpulttal, mikrofonállvánnyal felszerelt, akusztikus panellel bélelt – házi stúdióból dolgozik, ők már annak is örülnek, ha nem hallatszik bele a mentő, a villamos, a kutya vagy a gyerek.

Szedlák Ádám megemlítette a „hangminőségpornót” is: „A kényesebbek csak azt az audiót hajlandók meghallgatni, ami kristálytiszta, mint a hegyi patak, de azért a jó tartalom sokat ment a helyzeten. Az egyik amerikai műsorvezető a világ legrosszabb telefonvonalán hívja fel a híres írókat, zörög, csattog, talán még egy teherautó is eldübörög a háttérben, de végig fogom hallgatni, mert érdekes.” A podcastosok szerencséje, hogy a közönség általában zajos környezetben, mondjuk metrón hallgatja őket, tehát toleránsabb a zörejekre.

A készítők egy VoIP telefonos programon keresztül beszélgetnek, utána a hangsávokat összedolgozzák, megszerkesztik. A kész MP3-at olyan szerverre töltik fel, amellyel lehet streamelni. (Erre a Dropbox vagy a Google Drive nem alkalmas, de mondjuk a Podcasts.com már igen.) A közönséget RSS-en keresztül értesítik az új anyagról, sőt akik feliratkoztak a csatornára, azoknak az okostelefonja automatikusan le is menti a fájlt.

 

Prostituált bőröndben

„A rövid hírműsornál még elmegy, ha valaki egyedül beszél, de amúgy picit unalmas, olyan, mint amikor valaki felolvassa a házi dolgozatát az osztálynak” – mondta Szedlák Ádám. A „szakértős, interjús” műsor viszont remekül működik. Jó az állandó csapat is, mert a készítők egy idő után összecsiszolódnak, kialakulnak a szerepek, és „elpingpongozhatnak” egy-egy kérdésről vagy hírről. „Ennek szélsőséges formája, amikor egy kocsmai beszélgetést rögzítenek, amit elég könnyű összehozni, de a teljes anarchia általában rosszul hallgatható.”

Akárcsak a profi műsoroknál, itt is érdemes alaposan megtervezni az adást, a „majd csak beszélünk valamiről”-féle, spontán csevegés csak akkor köti le a közönséget, ha a beszélgetők személyisége magával ragadó. Az infotainment iskolapéldája az a brit podcast, amelyben egy kvízműsor háttérkutatói elmesélik, milyen gyöngyszemekre bukkantak az interneten. Például, hogy Nixonhoz egyszer bőröndben csempésztek be prostituáltat az alvilági haverjai, vagy hogy a Star Warsban az aszteroidákat valójában krumpliból formázták.

 

Káromkodni szabad

Mivel a podcastokat – egyelőre – nem a haszon érdekében állítják elő, a médiatörvény sem vonatkozik rájuk, így például a termékmegjelenítést nem kötelező bemondani. A becsületsértéssel viszont érdemes csínján bánni, mert a podcastoknál a sértett a helyreigazítás helyett polgári perrel vehet elégtételt.

Az előadók sorra vették a gyakori hibákat. Az ő-zésről nehéz leszokni, pedig célszerűbb inkább elnémulni gondolkodás közben, a vágóprogram könnyen eltünteti majd a szüneteket. Élőben, baráti beszélgetésben nem zavaró, de podcastban bántó a sok töltelékszó („Aha, aha”), vagy amikor valaki háromszor ismétli el ugyanazt, csak más szavakkal. Hiba, ha a műsorvezető azt feltételezi, hogy a közönség is olyan mélységben ismeri a témát, mint ő, és olyan szintről indul, hogy a laikusok képtelenek értelmezni a történetet. Mivel a podcast szabadabb műfaj, a hallgatókat általában nem zavarja a káromkodás, de azért akadnak olyan készítők, akik tudatosan elkerülik. Az egyik csapat például egyszer káromkodás helyett gyümölcsneveket használt: „Ezt jól elbanánoztuk.”

/ Pór Attila /

Reklámok
No comments yet

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: